Nehéz Zene

Nem mindennapi koncertélménynek lehettek tanúi azok, akik november 6-án ellátogattak az A38 hajó gyomrába. Ugyanis Jojo Mayer Depart nevű jazz formációja tette nálunk tiszteletét. Állak a földön, agyak eldobva. Jojo Mayer svájci származású zenész, aki mindössze két éves volt, amikor már inkább dobfelszerelést választotta G. I. Joe helyett, mostanában pedig New Yorkban tevékenykedik a legaktívabban, ahol a Nagy Alma underground szcénáját erősíti javarészt a Prohibited Beats nevű projektjével. Neve ismerősen csenghet azok számára is akiket (még) nem érintett meg a jazz, ugyanis alapembere Nerve formációnak, akik a drum and bass világában tesznek szert egyre nagyobb elismertségre. Jojo Mayerről érdemes még tudni néhány dolgot: amellett, hogy dobos körökben valóságos félistenként tarják számon, azon kivételes zenészek közé tartozik, akik alapvetően autodidakta módon, tehát "magukat tanítva"  jutottak a legmagasabb körökbe.

Igazságtalan lenne megfeledkezni a zenésztársakról, hiszen nem kevésbé jelentős muzsikusnak számítanak. Ők szintén alpesi származásúak, a bőgős Heiri Känzig svájci, míg a szaxofonos Harry Sokal osztrák. Sokal, mint a Vienna Art Orchestra oszlopos tagja nemrégiben az év zenésze lett Ausztriában, Heiri Kanzig pedig szintén tagja volt a Vienna Art Orchestranak, sőt egyszer még az év bőgősének is választották a "Jazz and More" magazin olvasóinak szavazata alapján.

Körülbelül kilenckor léptünk a fedélzetre, akkor még javában játszott Moór Bernadett formációja, akik sajnos nem hagytak túl mély nyomot a jazz talaján. Talán nem is a zenészi teljesítménnyel volt a baj, mert a swing muzsika tud nagyon kellemes hallgatnivaló is lenni, de az énekesnő, aki nem kisebb popzenei zsákutcában csillogtatta tehetségét, mint a Bestiák, kifejezetten lerontotta az élményt. Szerencsére nem erőltették sokáig, visszatapsolás talán nem is volt.

Már az átszerelés közben látszott, hogy ki is lesz a fő attrakció Jojo dobfelszerelése előtt, mint a jó tanuló diákok úgy sűrűsödtek a kíváncsiskodók. Legtöbbjüknek minden bizonnyal volt némi köze a ritmushangszerek világához, látva a sok összesúgást és mutogatást a dobfelszerelés egyes elemeire.

Aki nem ismerte a Depart-ot, vagy csak annyit tudott róluk, hogy kortárs jazzt játszanak az alpesi folk elemeivel fűszerezve, talán valami elvakult free jazz-re számított némi jódlival kiegészítve. Az előítéleteim szerencsére nem igazolódtak. Habár elsősorban Jojo neve vonzott az A 38-ra a hallottak rendkívül kellemes csalódást okoztak. Természetesen jazz-t hallhattunk, de tartózkodtak a bejáratott sémáktól és a túlburjánzó improvizációktól is, amik szinte csak szakavatottakat érintik meg mélyebben, Ha lehet ezt mondani fogyasztható, és mindenki számára befogadható zenével szembesültünk. A zene magját leginkább Jojo virtuóz dobolása, illetve Sokal sokszor éteri magasságokba effektezett szaxofonjátéka adta.

Emellett muszáj kiemelni a Heiri Kanzig bőgős játékát. A koncert elején szinte háttérfigurának tűnt, hozta, amit megkívánt a zene, nem többet nem kevesebbet. Valamelyik szólókiállás után – ami nem kevésbé volt lehengerlő- belecsapott egy igazi bólogatásra késztető blues témába, amibe szép lassan a többiek is belekapcsolódtak, aztán persze széttekerték az egészet.  Jojo Mayer játéka, látványa rendkívüli élmény még a laikus hallgatónak is. Kevés zenészről mondható el -legyen bármilyen jól képzett-, hogy valósággal együtt él a hangszerével. Mozgása amellett, hogy a végletekig kimunkált, mentes volt bármiféle iskolás, mechanikus jellegzetességtől. Azt hiszem, aki ott volt és látta óriási élménnyel gazdagodott. 

Végezetük egy koncertfelvétel tőlük, azaz a Depart-tól.