Nehéz Zene

"Állak a földön, agyak eldobva." - fogalmazott PZM kolléga Jojo Mayer legutóbbi a38-as látogatása után (akkor éppen a Depart jazz formációjával durrantottak műsort), és feltehetően szeptember 22-én sem lesz ez másként. A Nerve 1998-ban alakult NYC-ben, és pontosan azóta legendás mind a drum'n bass, mind a jazz, mind a borultabb nehézzenei műfajok kedvelőinek körében. A "Prohibited Beatz" estjeik azóta is legendásak a tengerentúlon, azonos címmel pedig albumot is kiadtak (rajta kilenc tétellel).

A Nerve tagjai a ritmusgengszter doboson túl Takuya Nakamura (billentyű, trombita), John Davis (basszus) valamint Roli Mosimann (elektronika, "realtime audio deconstruction"). Szeptember 22-én, kedden a hajón látható lesz még az Uno Y Medio (a Másfél zenekar tagjainak oldalági projektje) ill. a Cadik of Membran, szintén Budapestről. Kezdés 21:00-kor, a jegy elővételben 3800 Ft, a helyszínen 4500 Ft. (Baranya megyeinek fontos lehet: a Nerve egy nappal korábban, a Pécsi Est Caféban is fellép, 20:00-tól!)

**********

Jojo Mayer nem csak elképesztő zenész, de a zenéről, technikáról alkotott teoretikus felfogása is figyelemre méltó. 2007-es a38-on adott koncerje után nyilatkozott a quart zenei magazinnak, alább ebből válogattunk néhány érdekes mondatot, de érdemes elolvasni a teljes szöveget is.

"Nem próbálok gépeket utánozni, az nem is volna lehetséges. Hiszen ember vagyok, biológiai organizmus, és egy nullákra-egyekre épülő, tökéletes bináris géppel versenyezni próbálni hülyeség lenne. Amit tehetek, az az, hogy kölcsönveszem a gépzene esztétikáját, hogy ajtókat nyissak ki. Ha kommunikációról van szó, a nyelv a kulcskérdés." [...]

"Egy csomó dologban részt vettem, játszottam jazzt, r&b-t, hiphopot, rockot híres és nem híres emberekkel. És láttam, hogy hogyan reagálnak az emberek ezekre, mit csinálnak, ha olyasmit kapnak, amit csak ritkán. Ez fontos számukra és számunkra is. Pedig amit a Nerve-vel csinálunk, az nem fér bele a «könnyen emészthető zene» kategóriába." [...]

"A technika csak eszköz, amit arra használsz, hogy kifejezd magad. Nem a fontossága a kérdés, hanem a hasznossága. Tudnod kell, hogyan lehet megcsinálni valamit, de az igazi kérdés az, hogy mit akarsz csinálni. Charlie Watts technikája tökéletes ahhoz, amit a Rolling Stones-ban játszik. Komoly félreértések vannak ebben a nagyon materialista világban a technikával kapcsolatban. «Mutasd meg ezt meg azt a trükköt, amivel lenyűgözhetem az embereket!» Nagyon sokan túlzott jelentőséget tulajdonítanak például a sebességnek. Hiszen a dob az a hangszer, amin igazán gyorsan lehet játszani, és ez felajzza az embereket. Ha igazán izgatna a sebesség, akkor sportoló lennék. A gyors sportolók ugyanis többet keresnek, mint a gyors zenészek. A technika haszna az, hogy a tested által támasztott akadályokat könnyebb legyőznöd. Nem kell állandóan arra koncentrálnod, hogy miként valósítsd meg az ötleteidet. De sokkal fontosabb a fantázia, az, hogy mit kezdesz a saját korlátaiddal." [...]

"Egy művész számára nagyon fontos, hogy ugyanazt több perspektívából is lássa. Vannak zenészek, akik egy bizonyos apró dologban nagyon jók, kivételes a technikájuk. De nagyon frusztráltak, mert csak húsz ember megy el a koncertjükre. «Miért? Én vagyok a legjobb!» De nem veszik észre, hogy csak abban a nagyon apró dologban nagyon jók. A workshopokon ezt próbálom közvetíteni a tanítványaimnak: hogy a zene művészet, és nem versengés. Nem arról szól, hogy te legyél a legjobb. Nem jó, ha egy bizonyos stílusba bezárkózol, legyen az klasszikus, jazz, rock, akármi. Ezeket meg kell semmisíteni. Megérteni, aztán megsemmisíteni. Tisztelni azokat, akik létrehozták, de nem leborulva imádni őket." [...]

"Számomra a stílus csak a test. A test meghal, és a szellem más helyre költözik. Gustav Mahler mondta, ne imádkozz a hamuhoz, hanem add tovább a tüzet. A tűz megtestesülése lehet Bach, Mozart, Beethoven, Sztravinszkij, vagy Louis Armstrong, Duke Ellington, Charlie Parker, John Coltrane - ugyanaz a tűz. Aztán ez a bizonyos test meghal, és a tűz megtestesül a Beatlesben, Jimi Hendrixben, James Brownban, a P-Funkban. Aztán meghal, és jön a Kraftwerk, Bob Marley, a Police; aztán az elektronikus zene és így tovább."

A koncertről bővebb info az a38 hivatalos oldalán.