Nehéz Zene

Rendszeres, minden pénteken jelentkező rovatunkban egy-egy zenészt mutatunk be, kevésbé hétköznapi (vö.: péntek) videófelvételén keresztül. A cél, hogy egész hétvégére raktározható zenei benyomást sugározzunk nehézzenei színvonalon.

Július 4-én Budapesten koncertezik Mark Knopfler: hangolódásként álljon itt legnagyobb gitárszólója. Érdemes figyelni a kezét: semmi pengető, kizárólag három ujjal pengeti a húrokat!

Már nagyon érett egy olyan poszt, ami magyar népzenei alapról indítva jut el nehézzenei szintre. Nem is értjük, hogy Lajkó Félix citerás zúzása miért nem lett még eddig soha "Pénteki zenész", a Kerekes Band Csángó boogie c. dalát pedig szánt szándékkal erre a posztra tartogattuk. (Lajkó és a Kerekes Band amúgy közös koncertet adnak március 24-én a hajón.)

A Kerekes Band élőben jóval nagyobbat üt, mint felvételről (ez valami népzenei sajátosság amúgy - élőben tízszer annyira működnek ezek a zenék), ám a torzított furulya és a kobozonzúzás még így is átjön.

Ami biztos, hogy Lajkó Félix inkább hegedűsként, mint citeraművészként ismert. Ráadásul a citera szó hallatán legtöbbünk előtt hosszan kígyózó asztalok felett népviseletben daloló csapatok ugranak be, nem pedig az alább látható irgalmatlan citerabűvölés. Az Örömkoncert szervezői tévedtek, amikor úgy gondolták, ez a dal Rúzsa Magdiról fog szólni.

Sajnálattal olvastuk, hogy a Nehézzene blog egyik partnerlapja nem frissül többé. Íme Greg búcsúlevele:

Kedves Olvasóim!

Kétéves lett a GregJazzBlog és eljött a pillanat, hogy bezárja kapuit! A döntés már régóta érlelődött bennem, s higgyétek el, nem volt könnyű...

Azt hiszem, az elmúlt két esztendőben sikerült mindent megfogalmaznom kedvenc előadóimmal és zenéimmel kapcsolatban amit szerettem volna, s nem akarom ismételni önmagam. Pontosan 160 bejegyzés mutatja eddigi lelkesedésemet, mely sajnos az utóbbi időben némileg alábbhagyott. Véleményem szerint nem jó, ha egy hobbi szinte már kötelességgé válik, főleg, ha azt egyre nehezebb beilleszteni a magánélet és a munka közé.

A levél folytatása a GregJazzBlogon olvasható.

Rendszeres, minden pénteken jelentkező rovatunkban egy-egy zenészt mutatunk be, kevésbé hétköznapi (vö.: péntek) videófelvételén keresztül. A cél, hogy egész hétvégére raktározható zenei benyomást sugározzunk nehézzenei színvonalon.

Már régóta terveztük, hogy blogolunk valamit Pat Methenyről is. Az amerikai jazzgitáros 1954-ben született, tizenkét évesen tanult meg gitározni, és tizenöt évesen már Kansas legjobb nevű jazzformációival koncertezett. Ma már élő jazz-legenda, aki a tizenhetedik Grammy díjánál tart. Év elején Orchestrion címmel jelent meg legújabb szólóalbuma, melyen a gitárt leszámítva minden hangszert gépek szólaltatnak meg.

A riportfilm után pedig hallgassunk meg egy igazi klasszikust! Pat Mentheny: As It Is. Az egész szám nagyon jó, de külön figyeljünk 3:20-tól, amikor gyönyörűen felépített tekerésbe kezd az öreg.

Rendszeres(?), minden pénteken jelentkező rovatunkban egy-egy zenészt mutatunk be, kevésbé hétköznapi (vö.: péntek) videófelvételén keresztül. A cél, hogy egész hétvégére raktározható zenei benyomást sugározzunk nehézzenei színvonalon.

Három finn, Iiro Rantala billentyűs, Felix Zenger vokalista-beatboxos és Marzi Nyman gitáros triója fokozott népszerűségnak örvend az interneten. Mindhárman a jazzből érkeztek, de ami itt folyik, attól egy ortodox jazzer rohamléptekben menekülne. Ez a címválasztásaik alapján is sejthető: alábbi szerzeményük Shit Catapult néven fut. Rantala New Trio az a fajta virtuóz hármas, akiknek semmi se szent.